Gyerekkoromban arra tanítottak, hogy a magyar ember evés közben nem beszél. Biztosan Ti is hallottátok már ezt a mondást, nem is egyszer. Ezt olyannyira belém nevelték, hogy hosszú ideig a gyerekeimnek is megpróbáltam bemesélni. 

Mindezt tettem úgy, hogy természetesen minden fontos dolgot a vacsoraasztalnál beszéltünk meg, hiszen sajnos szinte ez az egyetlen olyan alkalom a hétköznapok rohanásában, amikor együtt van a család és nem akar - nem is kell - mással foglalkozni. Úgyhogy a végén elfogadtam a tényt: a magyar ember igenis szívesen trécsel akár evés közben is.

Ez olyannyira igaz, hogy manapság egyes helyeken kifejezetten azért esznek az emberek, hogy közben egy jót beszélgethessenek. Szerintem régen is így volt, csak nem vettük észre. Akár kis, akár nagy társaságban gyűlnek össze az emberek, egy jó étel plusz löketet ad a jó hangulat megteremtéséhez.

Mostanság aranykorát éli a gasztronómia. Panaszra igazán nincs ok, főzünk a TV-ben, akár versenyszerűen is, éttermet csinálunk a lakásunkból, vagy éppen Restaurant Day keretében vendégül látunk sok-sok embert. 

 Mi - ahogy sokan mások is - rájöttünk, hogy nem csak a férfiakhoz vezet a hasukon keresztül az út. Tudjuk, hogy ezek a lehetőségek nem csak a közös főzésre és evésre teremtik meg a lehetőséget, hanem új és régi találkozásokra, adomázgatásokra, receptcserékre, egy kis törődésre, a hétköznapi gondok felejtésére, őszinte mosolyokra, önzetlen dicséretekre...és még mennyi mindenre...

A Hegyvidéki Főzőversenyen második alkalommal vettünk részt. Csakúgy, mint tavaly, most is népes csapattal vonultunk fel. Elkísértek minket a családjaink, barátaink és a barátaink családjai. Tehát kicsik és nagyok szépen összegyűltünk. 

Bár valóban a részvétel volt a fontos, nem a győzelem, nem bíztuk a véletlenre és egy már díjazott étellel készültünk.A verseny fantázianeve "Varázsbogrács" volt. A kiírás szerint a bogrács ételhez legalább egy fajta gyógynövényt fel kellett használni. Ez csak első hallásra tűnik bonyolultnak, a gyógynövények ugyanis sokkal inkább jelen vannak a hétköznapjainkban, mint gondolnánk. Gyógynövény a petrezselyem, a zeller, a tárkony.. és még sorolhatnám. Meglepődnél, hogy ezek a növények hányféle jótékony hatással bírnak. 

Ahogy mondtam, mi nem új recepttel készültünk. Ha olvasgatod a blogunkat, talán emlékszel, hogy tavaly díjat nyertünk egy családi nap alkalmával a "kovászolt káposztás csülökkel".Ha még nem olvastad, akkor itt megteheted:

http://azenpiacom.blog.hu/2015/08/23/ha_kovasz_kerul_a_kaposztaba

 A recepttel most nem is terhellek, hiszen a korábbi blog bejegyzésemben megtalálható. Ami a mostani főzőverseny szempontjából fontos, hogy ebben az ételben mindjárt kétféle gyógynövény található, a csombor és a kapor.

Azon kívül, hogy nagyon finom és egészséges étel, van még egy igen nagy előnye. Igaz, hogy a káposzta kovászolását már a főzés előtt 4-5 nappal el kell kezdeni, de az étel elkészítésével gyakorlatilag már csak minimális munka van, tehát valóban arra használhatjuk az időt, amire kell. Kikapcsolódásra :-)

Gyakorlatilag annyi volt a feladat, hogy néha meg kellett keverni.

Nem lettünk az elsők, de amint említettem, nem is ez volt a cél. A legautentikusabb étel a miénk lett. 

Ez már önmagában nagy szó, de a főnyeremény nem ez volt. Az igazi nyeremény az volt, hogy aki a mi bográcsunkból evett, az valóban "Varázsbográcsból" evett. Volt benne napfény, az élet sava-borsa, egy kis savanyú íz, a szabad tűz füstje, a szél frissessége, a szívesen adott étel varázsa, némi káposzta, egy kis csülök... Ja és a csombor!

A varázs pedig visszaköszönt a mosolyokban és a kedves elismerő szavakban. Köszönjük! Jövőre is ott leszünk!