Kedves Fekete Bárány. Napok óta olvasgatom, nézegetem a kistermelőkkel kapcsolatos blog bejegyzését. Igen elgondolkodtató és tanulságos írás.  Sokáig gondolkodtam rajta, reagáljak e, elmondjam e, hogy a másik oldalon mi a helyzet.

Arra a következtetésre jutottam, hogy a helyzet leírása akkor kerek egész, ha leírjuk, hogy a fogyasztók oldaláról hogyan is néz ki ez a dolog.

Kezdjük akkor itt is egy kis definiálással.

Mi a fogyasztó?

Az a fizetőképes kereslet, aki a pénztárcája szabta kereteken belül szeretne minőségi élelmiszerhez jutni.

Az igények és a minőségi élelmiszerekről alkotott elképzelések persze eltérhetnek, de hát azért szép az élet, mert nem egyformán látjuk.

 Vannak, akik megelégszenek a multik kínálta, küllemre tetszetős ámde tápértékre, minőségre nem túl igényes termékekkel, áruval. De azt gondolom, a vásárlók egyre nagyobb rétege már átlát a szitán és keresi a lehetőségeket, hogy a fogyasztásban eggyel magasabb szintre léphessen. Egyre inkább érezzük a jelentőségét az „az vagy, amit megeszel” szlogennek, de nem igazán találjuk a megoldását a dolognak.

Önnek teljesen igaza van, amikor a kézműves és kistermelői termékek dömpingjéről ír, de mondja meg őszintén, honnan tudná a vásárló megítélni, hogy amit vásárol – teszem hozzá a míves jelzővel járó extra felárral – az valóban az e, aminek hirdetik.

A fifikás kereskedők divatot gerjesztenek, becsapós, jól hangzó jelzőkkel látják el portékáikat, aztán szinte csillagászati áron kínálják a gyanútlan vevőknek. Ezzel aztán nem csak becsapják a fogyasztókat, hanem azt a bogarat is elültetik a fülükben, hogy a kistermelői áruk megfizethetetlenek. Természetesen ezzel is csak a multik malmára hajtjuk a vizet, hiszen a szűkebb pénztárcájú fogyasztóknak az ottani kínálat a megfizethető.  

Az Ön által felvázolt paradoxon tehát teljesen pontosan fogalmazva így hangzik: miközben lenne a kistermelői termékekre fizetőképes kereslet, a termelők éheznek.

Bevallom, nem teljesen kívülállóként szemlélődöm ebben a témakörben, valamilyen szinten magam is érintett vagyok a témában. Ezt a fogyasztási láncban jelentkező hiányosságot már mi is észrevettük.

Kezdetben csak, mint a fentebb jellemzett fogyasztók voltunk csalódott résztvevői a mindkettőnk által leírt színjátéknak, mostanra azonban tudatosan a helyzet megoldásán dolgozunk. Hitünk szerint olyan platformot sikerült létrehoznunk, ami talán megoldást jelenthet a problémára.

Kizárólag az Önhöz hasonló lelkiismeretes termelőkkel szeretnénk együtt dolgozni, felvállalva a közvetítő szerepét. Olyan virtuális termelői piacot hoztunk létre, ahol kizárólag bevizsgált eredetű termékeket szeretnénk kínálni, nagy hangsúlyt helyezve a minőségre és a megbízhatóságra. Azt gondoljuk, hogy ebben a kapcsolatban egyik felet sem illendő becsapni.

Ennek kapcsán a teljes képhez hozzátartozik azért, hogy leírjam az eddigi tapasztalatainkat is. Mert bár nem régóta ténykedünk a piacon, ezért vannak már tapasztalataink. Pozitívak és sajnos negatívak is.

Azt vettük észre, hogy az általunk felkeresett termelők többsége örömmel veszi az új lehetőséget, de sajnos nem érti azt, hogy bár nem szemtől szemben áll a vevővel, a megbízhatóság akkor is fontos. A piacon sem véletlenül választunk magunknak kedvenc kofát, a törzsvásárlók pedig nem teremnek minden bokorban. Ezen a téren néhányuknak még fejlődni kell.

Sajnos sok termelő azért is marad ki az értékesítési lehetőségekből, mert nem tudnak lépést tartani a piaccal, az értékesítési lehetőségek változásával. Ez a másik olyan terület, ahol most még csak kicsiben tudunk segítséget nyújtani, a későbbiekben azonban ezt a tevékenységünket is szélesíteni szeretnénk. Azt hiszem, hogy a termelők sikeresebben tudnak majd fellépni a piacon, ha valaki a marketing és piacszerző tevékenységekben segíti őket.

Lehet, hogy pont azenpiacom.hu csapata lesz az? Mi ebben hiszünk, erről szól a „jót enni, jót tenni” szlogenünk is.

Amint látja, én is egyfajta fekete bárány vagyok, csak egyenlőre egy másik nyájban :-)

Legelhetnénk akár együtt is nem gondolja?